Ez lesz az első blogbejegyzésem és úgy döntöttem, hogy ez most egyfajta beszámoló lesz az én magán életemről, mégpedig arról, hogy hogyan is telt ez a nyár távol a családtól, meg az otthontól. Azért írom, hogy távol, hiszen tavasszal az egyetem keretén belül megpályáztam egy ösztöndíjat, ami valójában egy nyári szakmai gyakorlat volt. Ezt az ösztöndíjat én megkaptam, és mivel csak egy lehetőség volt, egyszerű volt a döntés. Ez az egy lehetőség a Békés megyei Vésztői Református Egyházközségnél adódott.

És akkor most kezdjük el, hogy mi is történt valójában e szakmai gyakorlaton. Az egész azzal kezdődött, hogy június 29.-én befejeződött az egyetemi tanév és hazamentem. Másnap egész nap pakoltam és utána délután ettem a kedvenc kajáimból, hiszen édesanyám hazajött és azt főzött, amit szeretek.
Na szóval, akkor éjfélkor elindultam az ismeretlenbe, azaz Vésztőre, és pedig három hónapra. Elindultam és aznap délre megérkeztem Vésztőre, ahol találkoztam az ottani segédlelkésszel, akit Timinek hívnak. E személy már első találkozáskor rádöbbentett arra, hogy nem jó személy. Délután találkoztam a vezetőmmel, azaz a tiszteletes úrral, aki nagy boldogsággal fogadott. Elmondta, hogy amíg a többiek megérkeznek, addig rendezkedjek be és ismerkedjek a várossal, azaz a községgel.
Hétfőn megérkezett Zsuzsa is és akkor bizonyára elkezdhettük úgymond a gyakorlatot, hiszen már megtudta mondani a két kis főnök, hogy mi is lesz a dolgunk. Már akkor úgy éreztem a viselkedésükből, hogy nem tetszem nekik. Megkérdezték, hogy van-e valami óhaj-sóhaj, és én elmondtam, hogy Tündével szeretnék menni a diakónus munkára, hiszen ő volt az első a két diakónus közül, aki megszólított, és akivel úgy éreztem, hogy jó lesz a közös munka. Ebben nem is csalódtam, hiszen annyira jó volt, hogy pénteken, mikor a szülinapom volt, még süteménnyel is meglepett, és ez nagyon jól esett, hiszen alig ismert.
A hétvége is nagyon jó volt, hiszen városnapok voltak, ahol volt lehetőségem meghallgatni a Kowalsky meg a Vegát, és Szikora Robit az RGO-val és a gidákkal.
És akkor el is kezdeném a táborokról való beszámolót is, ami vasárnap kezdődött egy nyitó istentisztelettel. Az első e sorozatban a Nemzetközi Népművészeti tábor volt, ami idén 25. alkalommal volt megrendezve. Én már vasárnap feladatot kaptam, hiszen a táborban résztvevő fiúk közül akik nem helybeliek voltak, ott aludtak az iskolában az osztálytermekben, és minden szobánál kellett legyen egy szoba felügyelő, aki vigyázott rájuk. Én végül 5 fiúra kellett vigyázzak, hogy este idejében feküdjenek le és másnap idejében keljenek. E tábor ideje alatt nemcsak ezt tettem, hiszen a szervezői csapatban is részt vettem, mivel hogy én voltam a jobb keze Edit néninek, a főszervezőnek. E munka első nap úgy tűnt, hogy végig csicskáztatás lesz, de a végén mégis jó lett, hiszen volt olyan nap, amikor nem is zavart, és ekkor be tudtam én is tekinteni több műhelybe, és mivel sok időt töltöttem a hangszerkészítés műhelyben, ezért szombaton a gálán a fő mesterrel én mutattam be a hangszereket, hiszen a többi tanítványa hazament. E hét alatt esténként érdekes előadások voltak, amik közül a legjobban a borkóstoló est tetszett, hiszen ezen én is részt vettem. E héten még egy új helyen is voltam, azaz Füzesgyarmaton a kastély strandon. Nagyon szép volt és gyorsan eltelt, olyannyira, hogy már vasárnap kezdetét vette az idegen nyelvi, azaz az angol nyelvű tábor.
E táborban én nemcsak szervezőként, hanem oktatóként is részt vettem, hiszen a kiscsoportos beszélgetést a napi igei részről én, mint leendő hittantanár tartottam meg. E tábor nagyon érdekes és értékes élményeket adott számomra, hiszen pl amikor a két iker lány felmondta egyszerre a napi aranymondást, az nagyon értékes pillanat volt, meg az érdekes az volt, hogy ugye egész héten csapatjáték volt, és az én csapatom, a Kék Lúzerek nyertek. E táborban minden nap előadtunk egy drámai részt egy adott történetből, és minden nap aranymondást tanítottunk nekik, úgyhogy egy mondatban összefoglalva nagyon jó volt.
A harmadik e sorban a hagyományos több generációs gyülekezeti tábor Mátraházán. E tábor már eleve nem indult jól, hiszen a tiszteletes úr meg akart kérni valamire, és mivel hogy én úgy éreztem, hogy azért kéri, hogy én ne menjek Mátraházára, azt mondtam neki, hogy ha nincs az Erasmus szerződésben, akkor nem vállalom. Másnap beszéltem a tiszteletes úrral és akkor már elmondta részletesen, hogy mit várt, de mivel nem vállalom, így elvállaltatta mással. Viszont ettől a helyzettől kezdve nagyon hideg volt közöttünk a kapcsolat.
De végül mégis sikerült elmenni a táborba, ahol engem a busz sofőrrel tettek egy szobába, de ez nem  volt gond, hiszen mienk volt egy egész emelet. A tábor ideje alatt nagyon sok program volt úgy túrázás, úgy kirándulás más helyekre.
E tábor után jött egy hosszú hétvége Budapesten, hiszen életembe először eljutottam a Forma-1 hétvégére Mogyoródra. E hétvége nagyon szép volt és életre szóló élményekkel gazdagodtam. Bővebben majd később írok erről a hétvégéről.

Az augusztusi hónap is táborral kezdődött, hiszen a hónap első hetében zajlott az idei utolsó Erzsébet tábor, amire hétfőn még úgy volt, hogy nem kellünk, de aztán már keddtől igen. E héten érkezett Vésztőre az új segédlelkész is, név szerint Gréta, aki Nikolett helyett jött Vésztőre. E tábor után ismét a diakónia részben dolgoztam. A hónap maga úgy nagyon unalmas volt egy részben, hiszen az Erasmusosok közül csak én dolgoztam, és nagyon nehéz volt, hiszen bizonyos személyek a környezetből kiközösítettek. De végül mégis jó lett, hiszen voltak szervezve délelőttök az időseknek a Paptanyán, és volt lehetőségem megismerni Grétát. Ez az ismerkedés úgy kezdődött, hogy elhívtam egy délután fagyizni, és fagyizás közben nagyon sok témáról dumáltunk, és nagyon jó volt. Hogy úri ember legyek, én fizettem neki a fagyit. E délután után elkezdtünk egyre többet beszélgetni. Sőt, még segítségét is kértem, hiszen az egyetemre kellett újra írni két dolgozatot, és megkértem, hogy egy kicsit segítsen. Azután a nap után másnap újra elhívtam fagyizni azért, hogy megköszönjem neki, hogy segített. És utána akkor megkérdeztem, jönne-e velem Gyulára, és ő igent mondott,és ettől a kirándulástól kezdve egyre  közelebb kerültünk egymáshoz. Ez volt röviden az augusztusi hónap.

És akkor most jöjjön a szeptemberi hónap beszámolója, ami nagyon gyorsan eltelt, hiszen megkezdődött az iskola és a tanórák, és összejöttem Grétával. Tehát, az elején kezdve: szeptember elsején egy csendes napot szerveztünk a gyerekeknek, és itt Grétával előadtuk Bocs és Bojt történetét, ahol én voltam Bocs és ő Bojt. Ezután hétfőn este feljött hozzám, és néztünk egy filmet, amit én választottam. Nagyon jól választottam, hiszen az este a film alatt bátorságot kaptam, és elmondtam, mit érzek iránta, persze azok után, hogy elmondta, hogy szakított a volt barátjával. Ez az este nagyon jó volt, mivel annyira meghatotta, hogy ő is bevallotta, hogy mit érez irántam, és így a film kapcsán, aminek a címe Kaliforniai álom, létrejött a Vésztői álom.

Ezek után három héten keresztül miden nap bementem vele órákra, előbb hospitálni, majd utána órát tartani. Persze az órák mellett a kapcsolat is kibontakozott, olyannyira, hogy amikor konzultáción volt Debrecenben, másnap utána mentem, és attól a perctől az egész világ előtt felvállaltuk, hiszen kitettem arra a közösségi oldalra, amit leggyakrabban használnak, azaz a Facebookra. Miután felvállaltuk, még a szüleit is megismertem, akik első benyomásra tök szimpatikus emberek voltak, sőt még az is tetszett, hogy ugye az édesapja a kedvesemnek próbált kiábrándítani a tanári pályából az ő negatív tapasztalataival, de mégsem sikerült neki.
E hétvége után az utolsó héten felgyorsultak a napok, és már ott volt a péntek este, és már mindenkitől úgymond kellett búcsúzni, hiszen másnap mentem haza. E szombati nap szörnyű volt, hiszen el kellett búcsúzzak az új barátnőmtől. Ez a búcsúzás számomra rossz volt, hiszen ő maradt, én meg kellett menjek. De mégis volt valami jó benne, hiszen egy hosszú nyári vakáció után végre láthattam anyukámat, meg persze a családot.

Úgyhogy összegezve: nagyon jó nyaram volt, hiszen szakmailag sok tapasztalatot szereztem, és a magánéletben is kiteljesedtem, hiszen megtaláltam önmagam annak köszönhetően, hogy az Úr bezárt egy ajtót, ugyanakkor kinyitott egy másikat, és megajándékozott egy lánnyal, aki önmagam miatt szeret. A többiről majd még írok……