Látom, nem küldte el az egész üzenetet az előbb, úgyhogy itt a második fele:

És visszatérve arra, amit mondtam, hogy ahol a szeretet végetér, ott nyer teret a rasszizmus is (többek között). A magyaroknak elég sok nemzeti traumája van, amire nagyon jól lehet hatalmat is alapozni. Emlékezünk minden évben a Trianonra (ezzel nem ellene kívánok szólni), siratjuk a múltat és nincs jövőbe tekintés. De ez nem csak a magyarokkal van így. Az ember, amikor elkezd birtokolni (egyébként a párkapcsolatban is így van), úgy gondolja, hogy a saját területét meg kell védeni a betolakodók ellen. Ezek a betolakodók lehetnek kínaiak, menekültek, illetve betolakodók a cigányok is. A rasszista embereket a betolakodók elleni harc tartja össze, vagyis a félelem és az ebből áradó gyűlölet. A gyűlölet pedig csak harc idejére ad okot az összefogásra, a szeretet az, ami békeidőben is összetart egy közösséget. Innentől már egyszerű a képlet. Félek, hogy elveszítem a földemet -> Meg kell védenem a betolakodóktól -> A cigány más nemzetiségű, lop, csal, hazudik -> A cigányoknak el kell tűnniük innen, mert ez a föld a magyaroké. És itt a válasz arra is, hogy miért nem tudnak a magyarok máshol összefogni, ugyanis az embereket senki nem tanítja meg a szeretetre, sőt egyre inkább elültetik bennük a gyűlölet magvait (jelenlegi kormány kommunikációja, horrorfilmek, filmekben a rosszfiú-jófiú folyamatos harca, stb...). A cigányok pedig egymásra vannak utalva és jobban értékelik a másiktól kapott jó szót, így nagyobb teret kap közöttük az összefogás.

Ha nem sikerült érthetően írnom, bocsánatot kérek. Kicsit össze-vissza kavarognak a gondolataim, próbáltam összeszedni őket, amennyire csak lehetett. Remélem tudtam valamit segíteni a megértés útján.

A hittantanárnak meg kell tanulnia egyben "pszichológunak" is lenni, mert ha nem érted az emberek viselkedését, ha nem merülsz el jobban a lélek mélységeiben, soha nem fogod tudni igazán jól véghezvinni tanári feladataidat. A tanító egyben pásztor is, óriási felelősség van a vállán és felelős leszel azokért az emberekért, akik hozzád kerülnek. A próféták is mind egyben pszichológusok is voltak, mert másképp nem tudtak volna segíteni a hozzájuk forduló embereken. Ha szeretet, megértés és együttérzés nélkül állsz egy segítségre szoruló elé, néhány üres szóval nem teszel semmit azért az emberért.

A szeretet pedig mindig segít. Soha ne kérj olyat, hogy valaki ne szeressen.

Belleth

Kedves Csaba!

Mint leendő hittantanárnak, leírnék neked néhány gondolatot. Megfogadhatod, elvetheted, csak a jó szándék vezérel engem.

A szeretet és szerelem megértéséhez hosszú út vezet. Olyan kifejezést használsz, mint szakítás. Hiszen mi az a szakítás? Meg lehet-e szakítani egy emberi kapcsolatot? A szeretet megszűnhet-e parancsszóra, egyáltalán meg kell szűnnie?

Az általam ismert vallások szinte minnd a szeretetet hirdetik. "Szeresd felebarátodat". A szeretet az a kapocs, ami az embereket összeköti egymással, ami törődik, együttérez, felemel. Ha a szeretet nincs, akkor előkerül a félelem, a gyűlölet. Ahol a szeretet végetér, ott kezdődik az elutasítás, a rasszizmus. Akkor milyen jogon kéred, hogy valaki ne szeressen? 

Azt mondod, hogy megszűnik a szeretet. Erre van egy nagyon szép bibliai idézet: 
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha."

Ennek megértése választ ad minden kérdésedre. A szeretet megszűnése nem törvényszerű, így a szakítás sem. Attól, hogy egy kapcsolat nem bírja el azt az intenzitást, amivel egy párkapcsolat jár, nem jelenti azt, hogy meg kell szűnnie a szeretetnek közöttük, az a kapcsolat egyszerűen átalakul egy kevésbé intenzívebb állapottá. 

Amikor azt mondod, hogy zaklatás, együtt kell tudnod érezni az illetővel.Kérdezd meg, miért teszi. Ha a másik fél egyik napról a másikra eldobja magától, annak az embernek, akiben benne él a szeretet, egy óriási traumát okoz, amit fel kell dolgoznia. Jönnek a megválaszolatlan kérdések, hogy miért, hogyan? Egyszerűen nem érti és tudni akarja, miért történt ez az egész. Ahogy fentebb már írtam, a szeretet megszűnése nem törvényszerű, így nem értheti, hogy ez miért történt és óriási teher úgy élni, hogy kérdések kavarognak az emberben és nem tudja a válaszokat, nagyon nehéz így feldolgozni a traumát. Hogyha folyamatos kommunikáció maradna és tudatosan átalakítanák a kapcsolatukat kevésbé intenzívebb formára, sokkal egyszerűbb és kevesebb traumával járó lenne ez a folyamat, amit te szakításnak nevezel és nem merülne fel a "zaklatás" sem, mert nem lenne rá szükség, hogy az illető folyamatosan a másik akarata ellenére akarjon választ találni a kérdéseire.

Az elfeledés pedig az egyik legnagyobb hazugság, amit az ember ebben az esetben kérhet/mondhat. El lehet nyomni az érzéseket, lehet szőnyeg alá söpörni, attól az még ott marad. Egy embert nem lehet nyom nélkül kitörölni az életünkből. Ha te ezt a hozzászólást elolvasod, onnantól már én is az életed, a lényed részévé válok, pedig soha nem is találkoztunk. Ha elolvasod ezeket a gondolatokat, azzal már hatok rád, és ezt te nem fogod tudni csakúgy "elfejejteni". Ezek után, ha két ember egy hónapon, egy éven, évtizeden keresztül intenzíven hatnak egymásra, nem lehet csak úgy elfelejteni. Ez idő alatt szokások, gondolatok, tapasztalatok ivódnak az emberbe a másikból. Nem számítógépek vagyunk, ahol letörölsz egy könyvtárat és minden fajta dokumentum törlődik benne. A mi rendszerünk olyan, amiből nem lehet törölni. Eltakarni lehet, de az ott van attól még.

A düh egy nagyon mély érzés. És sokszor előfordul, hogy pont azon csattan, akivel a legintenzívebb a kapcsolata. Egyrészt mert az ember hajlamos a mély érzéseit takarni a nyilvánosság előtt, fél kimutatni és amikor belép abba az intim környezetbe, ahol biztonságban érzi magát, ki fog jönni annál az embernél, akiben a legjobban bízik. Másrészt pedig akiben a legjobban bízunk, az tud legjobban megsérteni és lehet, hogy mond olyat, amitől szintén kirobban az az elfojtott érzés, amit addig nem mert kimutatni