Szia! Nagyon jó kis kérdések lettek, igazán elgondolkodtatóak, és én most szeretnék is válaszolni rájuk. :)

1. Miért van az, hogy a mai fiatalság már nem tudja, mit jelent kint a szabadban játszani?
Ezért sajnos én is a technikai eszközöket tudom hibáztatni, illetve hát nyilván az ehhez tartozó társadalmi változásokat. Amikor én voltam általános iskolás, figyelmeztetés járt annak, akinél mobiltelefont találtak, ám egy mai általános iskolában már teljesen elfogadott, hogy ott van a mobil. És akkor még nem is beszéltünk az okosóráról, és egyéb kütyükről, meg persze a számítógépes játékok, stb... A gyerekek pedig azt követik leginkább, amit látnak. Pedig de nem tudják, mit hagynak ki... :)

2. Miért van az, hogy mai emberek már nem úgy élik meg a vallásosságukat, mint régen?
Szerintem ennek a legnagyobb oka a XX. század és annak mindenféle jelensége (pl. kommunizmus), amely nagyrészben átmosta az emberek agyát, így ami addig elfogadott és normális volt, az megkérdjeleződött, sőt, tiltva volt, abnormálissá bélyegezték, így tehát igencsak összekavarodott a sebesség az emberekben.

3. Szerintetek mit jelent az, hogy „gyermekkor” a mai fiatalságnak?
A gyermekkor mindig mást jelentett. A mi elképzeléseink szerint gyermekkor az, amikor játszik, fejlődik, tanul, mindezt gondtalanul és önfeledten. De ez sem volt mindig így, hiszen pl. a középkorban, de még utána is jó ideig teljesen elfogadott volt a gyermekmunka, és Kálvin idejében egy 12-13 éves már tényleg olyan érettnek számított gondolkodásban, hogy simán lekonfirmálhatott - mindez azért, mert sokkal hamarabb részt kellett vállalnia a társadalmi életben. A mai gyerekeknél én úgy látom, talán nagyon hangsúlyos az időbeosztás, a tehetséggondozás, amivel nem is lenne nagy baj, csakhogy sok esetben a szabadidő rovására megy - vagy ott van a másik véglet, akivel pedig nem foglalkoznak. Persze, ezek csak végletek, a kettő között széles a terület.

4. Miért van az, hogy a mai fiatalokat jobban foglalkozatja az, amit az internet mond, és nem az, amit a szüleik?
Az interneten bármire rákereshet, egyből megkapja a választ - még akkor is, ha az nem feltétlenül igaz, helyes, vagy az életkori sajátosságának megfelelő. A szülő általában tudja, hogy mikor mit és mennyit kell elmondani a gyereknek, de a technikai fejlődésnek "hála" a gyerek már nem érzi szükségét, hogy a felnőttől kérdezzen. És itt képbe jöhet még a szülői hitelesség kérdése is, hiszen sok esetben ez is megtörik. Persze nem mintha az internet annyival hitelesebb lenne...

5. Szerintetek függ a szülőktől az, hogy hogyan éli meg a gyermek a vallásosságát?
Szerintem igen. Ha a szülő támogatta ebben, és gyerekkorától kezdve igyekezett azt elérni, hogy legalább kis részben, de jelen legyen a gyermek, a család életében a vallásosság, akkor a gyerek ezt jó eséllyel tovább viszi. Azonban, ha túlzásban van erőltetve, könnyen lehet, hogy elege lesz az egészből. Viszont, ha nem látott pozitív példát e téren, akkor is van még esély arra, hogy ő vallásos legyen, vagy legalábbis a hitét komolyan vegye, és ápolja.

6. Szerintetek egy elvált szülök gyermeke tud-e a jövőben olyan kapcsolatot létesíteni, ami ne valljon kudarcot, mint a szülei kapcsolata?
Mindenképpen, bár itt is kétesélyes a dolog: vagy nem akar majd soha házasságot kötni, lévén, hogy rossz példát látott a szüleitől, vagy pont ellenkezőleg: tanulva a szülők hibájából ő maga egy harmonikusabb, teljesebb kapcsolatra fog törekedni. Az is igaz, hogy ez esetben is szükséges egy másik példa, ami sok esetben valóban a nagyszülők kapcsolata, házassága.