E bejegyzésemben azt szeretném leírni az olvasóim számára, hogy mit is érzek jelenleg. Először arról szeretnék írni nektek, hogy az életemben most jelenleg egy olyan személy van, akiben úgy érzem, megbízom annyira, hogy mindent megtudok beszélni vele és ő megért és elfogad, sőt, mindig felvidít és szebbé teszi a napomat. E személy nagyon fontos számomra, hiszen ő a barátnőm. Az élet sorsa úgy hozta, hogy mi ketten találkozzunk és egymásra találjunk. Istennek ezzel célja volt, hiszen azt szerette volna, hogyha mindketten egymásra találunk, hiszen mindketten nagyon sok rosszat kaptunk az élettől. De mindegy, az a lényeg, hogy egymásra találtunk, és emiatt érzem azt, hogy van értelme az életemnek.
Hát, a másik, ami így bennem van, az, hogy úgy én, úgy a barátnőm is a körülöttünk lévő emberektől olyan negatív dolgokat kapunk, ami nagyon fáj, és lelkileg nagyon összetör. Számomra nagyon rossz az, ha valaki visszaél azzal, hogy én annyira jó lelkű vagyok és eljátssza a bizalmamat, persze az is, hogyha valaki paraszt módra úgy beszél az én dolgaimról, kapcsolataimról, amivel nagyon megbánt. Persze ezt nem szoktam ennyire kimutatni, hiszen én az a meghúzódó „kis szürke egér” vagyok képletesen mondva, és nem nyilvánítom ki annyira, hogy ez fáj, csak akkor, hogyha már nem bírom, és úgy érzem, hogy belülről emészt meg.

A lényeg az, hogy nagyon fáj az, hogy én is és a barátnőm is ilyen emberekkel vagyunk körülvéve és remélem jobb életünk lesz most így, hogy egymást megtaláltuk.
Végezetül idézve a barátnőm bejegyzéséből:

„Belül sírok, kívül mosolygok. Közben meg tudom, hogy a felhők mögött süt a Nap, és Istennek mindennel célja van. A kérdés csak az, hogy pontosan micsoda?”